Psalms 71

Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!1A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat. ^a 2Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek. 3Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez. ^b 4E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela. ^c 5A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval. ^d 6Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van. 7Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ^e 8

Az Úr Szolgája a legnagyobb szenvedésekben

9Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. 10Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. ^f 11Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. ^g 12Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. ^h 13Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! ⁱ 14Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted: ^j 15Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! ^k 16Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat. ^l 17Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé. ^m 18Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. ⁿ 19Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. ^o 20Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. ^p 21A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. ^q 22Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel. ^r 23Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből; ^s 24Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! ^t